saját fotó
Valamikor ott dolgoztam. A cég nevét nem írom le, aki figyel, a kép alapján kitalálja. Előrebocsátom, hogy a tapasztalataim csak egy üzletre korlátozódnak. Az Érdi Budai úti üzletre.
Egy fiatal nő a vezető, aki kezdetben kedvesnek , megértőnek mutatja magát, de csak addig, amíg a dolgozó az ajtón belülre nem kerül.
A munkaidőt kártyával kell igazolni munkakezdéskor, ebédidő kezdetekor és végén, majd a napi munka befejeztével lehúzni. Ebbe a régebbi dolgozók elmondása alapján bele-belepiszkálnak a központi rendszeren keresztül. És nem hozzáadnak a ledolgozott időhöz...
A három pultos részen rendszeresen csak két dolgozó van műszakonként, így a vevők jogosan vannak felháborodva az állandó várakozás miatt. A pékség és a csemegepult két dolgozója rohangál fejvesztve a grill, és a tőkehúspulthoz is. Úgy, hogy sokszor nincs idő kezet mosni a tőkehús és a felvágott kiszolgálása között! Ugye ezt mindenki tovább tudja gondolni! Az is, aki nem tudja, mit jelent a HACCP rendszer...Ha arra jár a már említett vezető, és éppen a saját helyén dolgozik az egyik és a másik is, két poszt természetesen üresen marad, ha így találja a reszortot, jön a le....szás, a vevők előtt, és nem abban a stílusban, amit a felvételkor bevetett. Hogy ne várjon a vevő! Nem baj, ha esetleg odaég a pékáru, mert ki kéne szedni a megsült cuccot, vagy öten állnak sorba a húsnál, és lehetetlen elszabadulni onnan, de a felvágottnál is állnak, oldd meg, és legyél ott mindenhol időben és lehetőleg egyszerre. Ja, és hátul is van munka, szeletelni, hűtőt pakolni, átvenni a beérkező árukat, berámolni a hűtőkamrába, sajtot vágni az önkiszolgáló sajtpultba, a pékségen ugyanúgy előkészíteni a fagyasztott pékárut, keleszteni, sajttal maggal szórni, közben mosogatni. Ha nem vagy képes osztódással szaporodni, a te bajod, jön az ordítás, és ha próbálod magyarázni, beléd fojtja a szót. Ő csak az egyik volt, de nem volt egyedül. Az egyik helyettese egy idősebb nő, többször megcsinálta, hogy a hivatalos munkaidő végén lehúzatta a kártyát, és azután még egy órát takarítottunk, pakoltunk, csak aztán mehettünk haza. A kollégák közt voltak egyenlőek, és egyenlőbbek. A csókosok kasztja, akik nem mellékesen hosszú nyelvvel rendelkeztek, és nem voltak restek használni, kedvesek voltak a vezetőnő szívének. Könnyebb területen dolgoztak, és bár ugyanolyan beosztottak voltak, utasíthatták a többieket. Rendszeresen bemehettek az irodába jópofizni, pletykálni, pihizni egy kicsit. Aki kívül esett a körön, csak szigorúan hívásra, és addig lehetett bent, amíg a munkája megkívánta. Mesterien alkalmazta az "oszd meg és uralkodj " módszert. Hagyta, hogy virágozzon a mobbing, a legjobb, leginkább húzó dolgozókat szekálták ki és üldözték el hetek alatt. Aki nem dolgozott, csak akkor, ha szem előtt volt, de szépen tudott hízelegni és mószerolni, az volt a jó munkaerő. Ő nyugodtan hibázhatott. Mindezt természetesen minimálbérért. A vásárlók csak azt látják, hogy sűrűn cserélődik a csapat, bár csapatnak nem igazán nevezném, mert az összetartást feltételezne, ami ott nem volt. Mostanában nem tudom mi a helyzet, de szinte két hetente jönnek az új arcok, és van, hogy percekig állok a pult előtt úgy hogy az egész pultsoron nincs eladó. Sokszor nem is várom ki míg előkerül valaki, inkább otthagyom, és megyek máshová.
Elmondhatom, hogy a jelmondatuk nem igaz, nem volt jó hely, és nem volt jó döntés odamenni dolgozni. Senkinek nem ajánlanám...
Éva
